Legszebbek

Az új akkor tud belépni az életedbe, ha helyet csináltál neki: ha a régi romba dőlt, és te kisöpörted a romokat. Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség. (...) Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, kialakulni.

 

 

Arany János
 

Nem kell dér...
 
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
 
Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyugalomra készül.
 
Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy' pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Áprily lajos
 
Ősz
 
Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.
 
Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.

 

 

 

 

 

Babits Mihály

 
A veranda hűvös már
 
A veranda hűvös már
vadszöllőlomb vörös már.
 
Fanyar bor az asztalon
Lelkünkben az unalom.
 
Megtörött a bor színe
mint a haldoklók szeme.
 
Iszunk apró kortyokat
hallgatunk rá nagyokat.
 
Nézzük a vén telkeket
a vetkőző kerteket.
 
Aki maradt, bús levél,
fázik mind és fáj és fél.
 
Fázik mind és fél és fáj
valami rossz vándort vár.
 
Jön a vándor mogorván
köpönyegét vonszolván.
 
Köpönyege föllege
betakarja az eget.
 
Lehellete csúnya szél
akit ér az meg nem él.
 
Jaj levelek, hol bújjunk?
Mit csináljunk, lehullunk.
 
 
 
 
 
Dsida Jenő

 
Ősz
 
Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.
 
Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.
 
Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak mégegyszer jöjj el!
 
 
 
 
 
 
 
 
Petőfi Sándor
 
Szeptember végén 
 
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
 
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
 
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könnyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Osvát Erzsébet: Jött őszanyó hideg téllel

Jött őszanyó
hideg széllel,
aranysárga
vízfestékkel,
sárgák lettek
a levelek,
fújtak, fújtak
őszi szelek.

Fújtak, fújtak
őszi szelek,
lehullottak
a levelek.
Ott vannak
a fák alatt.
Látod a sok
aranyat?
 
 
 
 
 
 
 


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 12
Tegnapi: 15
Heti: 98
Havi: 33
Össz.: 72 182

Látogatottság növelés
Oldal: Őszi versek
Legszebbek - © 2008 - 2024 - legszebbek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »