Legszebbek

GONDOLATOK

" Ma megkérdezték tőlem, hogy mire vágyom a legjobban. Az embernek ilyenkor általában felcsillan a szeme, nekem viszont a szívembe szúródott valami, hiszen tudtam, az én álmom soha nem válhat valóra. Egy dolog van, amit mindennél jobban szeretnék, és az a mosolya. Újra látni szeretném Őt, újra karomba zárni, csókolni éjjel-nappal. Hallani akarom a hangját, érezni a közelségét, érintését, szeretetét. Érezni, a biztonságot, a nyugalmat, érezni akarom az illatát. Ismét vele számolni a csillagokat az égbolton, és kiválasztani, melyik az, ami csak értünk ragyog. Ez mára mind reménytelen. Ő elment. Csak a megszakadt szívemet hagyta hátra. Itt maradtam egyedül a fájó emlékek között. De nekik ezt nem kell tudni, így hát csak mosolyogtam, és annyit szóltam: „az én álmom a csillagok között van - majd megfordultam, és halkan suttogtam - és ott is marad örökre... "

~ Találkoztam vele, és ez teszi a mostani életemet olyan különössé. Belé szerettem, amikor együtt voltunk, és még jobban megszerettem a külön töltött évek alatt. Történetünk három fő korszakra tagolható: volt eleje, közepe és vége. És bár így van ez minden történettel, számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a miénk miért nem tartott örökké.:/

~ Minden szem másképp sír, minden kéz másképp ír, minden levél lehullik, Egyszer minden elmúlik. Minden szív másképp fáj, máshogy szól minden száj,minden élet mást remél, Minden lélek mástól fél. Minden hegy másképp áll, minden madár másképp száll, minden perc eltűnik, Egyszer minden megszűnik.

"Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga?"
(Milan Kundera)

"Nem tudhatjuk pontosan, mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindig az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket. "
(James Boswell)

"Fura dolog ez a hiányérzet.
A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben.
Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e,
és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve.
Csak jön és beköltözik a lelkembe.
Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.
De azokon a napokon, mikor meglátogat,
a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép,
a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal
vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre,
mikor még nem ismertem Őt, a hiányt.
A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez.
Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt.
Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti,
és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy.
Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul."
(HamiaLinda)

Emeld fel a tekinteted. Húzd ki magad. Képes vagy rá. Ha sötét is van, mindig lesz új reggel... Tartsd életben a reményt.
     Jesse Louis Jackson    

,,Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. 
Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. 
Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.

Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.

Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyűjtök.

A szív jelkép. 
Az embert jelenti.

Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. 
Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.

Szíveket gyűjtök. 

Nekem nem valami kell, hanem valaki. 

Ember.

Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. 
Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.

Elfogult vagyok? 
Téged nem ismerlek. 
Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? 
Hányan látják, hogy jó vagy?

Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.
Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.

Szíveket gyűjtök.
Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. 
Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. 

Embertelen korban élünk? 
Ne hidd el. 
Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. 
Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. 
Kincseid lesznek. 
Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben."

(Mácz István - Szíveket gyűjtök)

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat